Három éve hunyt el Lázár Bence - emlékezés
A sors nem engedte megvalósítani az álmait, nem engedte kiteljesedni, nem engedte élni...
Súlyos gerincproblémái miatt 23 évesen vissza kellett vonulnia a profi futballtól. Nem tört meg. A Sport TV szakkommentátoraként dolgozott tovább, és akár a futballpályán, itt is hamar belopta magát a nézők szívébe. Épp rendeződött volna a civil élete, elvégzett egy személyi edző tanfolyamot, amikor leukémiát diagnosztizáltak nála. A stúdió és a konditerem helyett egy kórházi szobába kényszerült, küzdeni, harcolni tovább – immár valami egészen más célért. „Én átlagos, teljesen átlagos életet akarok élni.” – mondta egyszer édesanyjának a betegség alatt. Négyszer gyűrte le a kórt, de a szervezete végül 2018. február 22-én feladta ezt az óriási harcot.
Lázár Bence (jobbra) Gera Zoltánnal először, de nem utoljára találkozott: 2011-ben tőle vette át a legjobb 21 év alatti tehetségnek járó Puskás-díjat
GYERMEKKOR
Lázár Bence Kecskeméten született, 1991. 03. 21-én. Kerekegyházán járt óvodába és általános iskolába, majd Kecskeméten a Széchenyi István Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakközépiskolában folytatta tanulmányait.
5 éves volt, amikor édesapja kivitte egy meccsre, és attól a perctől kezdve csak a foci létezett számára. A labdarúgás alapjait Kerekegyházán sajátította el. Nagyon hamar kiderült, hogy különös érzékkel kezeli a labdát, nagyon tehetséges, mondhatni született tehetség.
Bence tehetségére felfigyelt egy lajosmizsei edző, aki éppen csatárt keresett csapatába, hogy indulni tudjanak a Svédországban megrendezésre kerülő Gothia kupán. Igy 2003-2006-ig Lajosmizsén ontotta a gólokat. A Gothia Kupán a B-ágon többek között Bence góljaival az I. helyen végeztek.
Számos belföldi és külföldi tornán vett részt csapatával, melyeken vagy a gólkirályi, vagy a legjobb játékosi címet általában be is zsebelte. Soha egyetlen edzésről sem hiányzott, ha esett, ha fújt, semmi nem számított, eltökélt szándéka volt, hogy NB I-es játékos legyen.
Forrás: Soha ne add fel LÁZÁR BENCE Emlékalapítvány
ÚJPEST, NB I, VÁLOGATOTT
Az eltökélt szándék valóra vált... 2006-ban már számos hazai élcsapat csábította, és a lila-fehér drukker Bence a szívére hallgatott. Az Újpest utánpótlás csapataiban remekül ment neki a játék, és 2008-ban az olasz Vicenza hívta. A próbajátékon megfelelt, már összecsomagolta a bőröndjét, de adminisztratív okokból kicsúsztak a felek az átigazolási időszakból. Ki tudja, talán ha kikerül külföldre, minden másképp alakul, és tudták volna kezelni a gerincproblémáit, amelyek már 17-18 éves korában elkezdődtek – nyilatkozta később a Digi Sport Reggeli Start című műsorában.
A fájdalmak a játékát is akadályozták, nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, mint korábban. 2010-ben egy rövid időre kölcsönadták az osztrák harmadosztályú Würmla csapatához, ahonnét a nyáron visszatért Újpestre.
Innentől ismét beindult a karrierje. 2011-ben, tizenkilenc évesen szó szerint berobbant az élvonalba. Február 26-án, az első tavaszi fordulóban a Kaposvár ellen debütált az NB I-ben, és az ő duplájával fordított 3-2-re az Újpest, 0-2-ről!
A lila-fehérek alapembere lett, a tavaszi szezonban 13 mérkőzésen 8 gólt szerzett, és bekerült a magyar U21-es válogatottba. A szezon végén elnyerte a legjobb 21 év alatti tehetségnek járó Puskás Ferenc-díjat, a kitüntetést Gera Zoltántól vehette át.
2011 augusztusában Egervári Sándor szövetségi kapitány behívta az Izland ellen készülő magyar labdarúgó-válogatott keretébe.
A DERÉKFÁJDALMAK
Ha a sors igazságos, Bence a tehetsége és szorgalma alapján valószínűleg az Európa-bajnokságra készülne a magyar válogatott keret tagjaként. Ehelyett a kezdeti sikerek után folyamatos sérülések, kezelések, rehabilitációk következtek.
„Amióta profi szerződéssel rendelkeztem Újpesten, azóta vannak ezek a fájdalmak, tehát a felnőtt pályafutásomban egészségesen nem játszottam soha" – vallotta meg később szintén a Reggeli Start-ban.
„Lázár Bencéről tudni kell – amiről senki se beszélt még vele kapcsolatban –, hogy volt egy elhúzódó sérülése. Idegbecsípődése volt, a fájdalom a vádlijára is kihatott. Számtalan kezelésen vett részt, hosszabb időre vidékre is költözött egy kezelés miatt, de nem tudtak rajta segíteni, közel egy évig sérülten futballozott. Újpesten talán már nem is hitték el, hogy sérült. Kölcsönadták az osztrák harmadosztályú Würmlának, ami akár már annak a jele is lehetett, nem bíznak benne, hogy befutja azt a karriert, amelyet korábban jósoltak neki. Lelkileg nagyon megviselte ez a helyzet. Sokan alighanem már feladták volna az ő helyében... A családja azonban végig mellette állt, nem kevés időt és pénzt áldoztak a gyógyulásáért. Végül 2010 nyarán egy akupunktúrás masszőr, Liszai-Kocsik Mihály kezdett foglalkozni vele, és két hónap alatt tünetmentessé vált a kezeléseknek köszönhetően" – nyilatkozta az nso.hu-nak Paunoch Péter, a játékos egykori menedzsere, amikor Bence berobbant az élvonalba.
2011 közepén azonban kiújult hát- és derékproblémája, a hírek kezdődő gerincsérvről szóltak. A csatár júniusban úgy nyilatkozott, hogy mindenképp szeretné elkerülni a műtétet, ezért egy hazánkban élő örmény orvoshoz fordul, akitől akupunktúrás kezeléseket kap majd.
Az örmény orvos után pedig következett Anglia, a Milton Keynesben található ortopédiai klinika, ahol a Manchester United játékosait is vizsgálják. A szigetországi szakemberek három hetes speciális hát-, derék- és gerincerősítést írtak elő Lázár számára, ami alatt injekciókúrát is kapott.
A kezelésnek a jelek szerint meglett az eredménye, ugyanis nyár óta először ismét pályára léphetett az NB I-ben, november 6-án, a Videoton ellen a 15. fordulóban 34 percet kapott.
„Mivel csak a múlt héten kezdtem el a teljes értékű edzésmunkát, így igazából ennyi lehetőségre sem számítottam. Igazság szerint én már annak is nagyon örültem, hogy benne lehettem a keretben (…) nyilatkozta az nso-nak.
„Nem éreztem fájdalmat, mindössze annyit, hogy meccshiánnyal küzdök, de ez természetes, és azt is elmondhatom: napról napra jobb kondícióban vagyok.
A következő fordulóban kezdőként győztes gólt szerzett a Lombard Pápa otthonában, azután a Győr ellen végig a pályán volt, az év utolsó tétmeccsén, a Kaposvári Rákóczival vívott kupavisszavágón azonban már a 33. percben le kellett cserélni. Decemberben videóinterjúban beszélt az okokról és az ismét visszaesett állapotáról.
2012 tavaszán előbb az Újpest kezőjéből, majd a keretből is kiszorult. A háttérről klubja hivatalos honlapjának számolt be.
GERINCMŰTÉT
„Szerettem volna elkerülni a műtétet, ennek érdekében az elmúlt időszakban mindent elkövettem. Az összes alternatív gyógymódot kipróbáltam, Angliában és Belgiumban is kezeltettem magam, de be kellett látnom: muszáj vállalnom az operációt.
Minden energiámat felőrölte ez a probléma, zavart a felkészülésben, ráadásul éreztem, hogy nem tudom kihozni magamból a legjobbat, maximum ötvenszázalékos állapotban futballoztam.
Varga Péter Pál újfent megvizsgált, és mivel az MRI-eredmény, és a röntgenfelvétel sajnos ismét kimutatta, hogy a csigolyák között az egyik porckorong elhalt, szüleimmel, és a hozzám közel állókkal úgy határoztunk, megcsináltatom a műtétet. Egervári Sándor és Egervári Gábor jóvoltából soron kívül fogadott dr. Szöllősi Balázs, aki május másodikán, szerdán kivette a sérült részt, és behelyezte a stabilizáló porcot. A háromórás beavatkozás másnapján már fel is ültem, pénteken pedig járkáltam is. Hétfőn mehettem haza, azóta pedig napi egy órát gyógytornázom, és természetesen vigyázok minden mozdulattal – emelni nem emelhetek, s a terheléstől is óvnom kell magam. Huszonkettedikén megyek vissza varratszedésre, hat-hét hét múlva pedig kontrollra várnak, de az ellenőrzéséig – a gyógytorna mellett – az úszást már elkezdhetem.
A főorvos úr azt mondta, hogy amennyiben minden jól alakul, az operáció után három hónappal elkezdhetem a könnyített mozgást, a kocogást. Ez azt jelenti, hogy az őszi szezon második felében játékra jelentkezhetek. Az elmúlt hetekben sok újpesti szurkoló kérdezősködött felőlem. Jólesik, hogy a drukkereket érdekli a sorsom, ez a törődés is erőt ad most, mert nem titok: nehéz átvészelni ezeket a heteket, hiszen a futballista mégiscsak a pályán érzi a legjobban magát. De optimista vagyok, és hiszem, hogy amikor felépülök, és újra egészségesen, százszázalékos állapotban léphetek pályára, visszatérek arra az útra, amit újpesti pályafutásom első időszakában jártam."
A rehabilitáció későbbi szakaszában, 2012 augusztusában is beszámolt az ujpesfc.hu-nak a fejleményekről.
„A műtét után szinte egyből elkezdtem a gyógytornát, nagyon sokat dolgoztam már eddig is. Úgy érzem, jó úton járok a visszatérés felé – ebben megerősített az utolsó kontroll is, miszerint a tervezettnél valamivel előrébb is tartok a rehabilitációban. Ugyanakkor edzek, amikor a csapat, Vass Szilvia fizioterapeutával külön gyakorlatokat végzek, most már eljutottam odáig, hogy a lendületes futások is az edzésem részei. Nagyon motivált vagyok, érzem magamban az erőt, hogy újra olyan formába kerülök, mint az első idényemben, vagy akár még jobba is.
„Családom, barátaim és persze csapattársaim is végig mellettem voltak, ez nagy erőt adott folyamatosan. A futballért élek, szerintem profibb lettem, ha használhatom ezt a szót, sokat változott a hozzáállásom, az egész mentalitásomat megváltoztatta a sérülés. Sokat olvastam sportolókról, akik hasonló sérüléssel bajlódtak. A műugró, Bartha Nóra például nemcsak visszatért, hanem a napokban a londoni olimpián is versenyzett, az ilyen esetekből is tudok erőt meríteni.”
Gerinctorna, külön a csapattársaktól. Fotó: blikk.hu
2012-ben már egyszer sem lépett pályára tétmeccsen, de a klub szerződést hosszabbított vele, a téli alapozást végigcsinálta a csapattal, és bizakodott...
2013 tavaszán ismét visszatért, de nem tudott már kiteljesedni. Másfél szezon alatt csupán 4 gólt szerzett az NB I-ben. Épp annyit, mint a Baja ellen a 2013-14-es Magyar Kupában, a sorozatot végül megnyerte az Újpest. A döntőben Lázár Bence nem lépett pályára.
Ünneplés a régi Puskás Ferenc stadionban, 2014. május 26-án. Az Újpest elhódította a Magyar Kupát!
VISSZAVONULÁS
Az idényt követően a Nyíregyháza Spartacus vette kölcsön, de itt sem tudott megújulni. Hogy miért nem, arról 2014. október 2-án nyilatkozott az Újpest FC honlapján. Lázár Bence mindössze 23 esztendősen visszavonult.
„Két évvel ezelőtt, május másodikán komoly gerincműtéten estem át. A műtét előtt ugyanis erős derékfájdalmakkal küszködtem. Azért vállaltam be az operációt, hogy esélyt kapjak a folytatásra. Dr. Varga Péter Pál főorvos tényként közölte velem, amennyiben nem lesz műtét, akkor valószínűleg be kell fejeznem a labdarúgást. A műtét után kilenc hónapot hagytam ki, folyamatosan rehabilitációra jártam. Szerettem volna egészségesen visszatérni a pályára. Nagy örömömre, 2013 márciusában mindez végre sikerült! Sajnos, azóta is rendszeres fájdalmaim voltak és vannak, amelyek megakadályoznak abban, hogy egészségesen futballozzak. Rengeteget gondolkoztam azon, hogy mi lenne a jó döntés. Az egészségemet szem előtt tartva, végül úgy döntöttünk a szeretteimmel, hogy felhagyok a labdarúgással. Nagyon fájó és nehéz döntés volt! A fájdalmaim, főleg az utóbbi egy évben egyre csak fokozódtak, még pihentetéssel sem szűntek meg. Alternatív gyógymódokkal is próbálkoztam, nem történt pozitív változás. Lassan 10 éve vagyok Újpest FC-játékos, gyönyörű éveket töltöttem a Megyeri úton. Itt lettem profi futballista. Nagyon sokat köszönhetek a klubnak és a szurkolóknak is, akik mellettem álltak a sérülésem előtt, alatt és után. A hasonló helyzetben lévő sportolókkal pedig szívesen megosztom a tapasztalataimat. A jövőben folytatom a tanulmányaimat, de a legfontosabb az, hogy szeretnék a labdarúgás közelében maradni"
MEGKÖNNYEBBÜLÉS
Lázár Bence a sikerei idején nem szállt el, a nehézségek idején pedig nem bujkált a média elől. Az akkori vezető magyar sportcsatornákon részletesebben is beszámolt az iszonyatos döntés hátteréről.
A Sport TV Harmadik Félidő című műsorában a következőképp nyilatkozott:
– Mit szól Nyilasi Tibor gondolataihoz?
– Tudom, hogy hasonló műtétje volt, nekem két éve volt ez. Annyiban javítanám, hogy nekem nem két, hanem inkább már négy-öt éve – vagy talán még több – vannak ezek a problémáim, amelyek már abban az időszakban is voltak egyébként – csak nem voltak ennyire intenzívek –, amikor rugdostam a gólokat, és a válogatott bő keretébe bekerültem – kezdte Lázár Bence. – Az operáció lehetőséget adott, hogy folytathassam tovább, holott akkor már azt mondták, ha nem műtik meg, több mint valószínű, hogy ott van vége a pályafutásomnak. Akkor voltam húsz éves, amikor megműtöttek. Nem mondhattam, hogy vége, mert akkor voltam tulajdonképpen a legjobb formában, válogatott is voltam, és úgy éreztem, hogy ebbe bele kell vágnom. Ez egy nagyon komoly műtét volt. Visszatértem, viszont teljesen más fájdalmak jelentkeztek, amik nagyon nagy szenvedést okoztak.
– A mérkőzések közben folyamatosan fájdalmakkal játszott?
– Így van. Nem egy ponton vagy egy bizonyos mozdulatra, hanem iszonyatosan fájtak a lábaim, a derekam, és nem csak a meccs közben, hanem akár már a bemelegítésnél is többször érezhető volt, illetve az utóbbi időben mindig. Elképesztően nagy mentális terhet rak az emberre, hogy vajon most milyen lesz a lábam, a derekam. Nem szeretnék negyvenévesen tolókocsival begurulni egy meccsre, egy életem van, nem szeretném ezt feladni, viszont úgy gondolom, van bennem annyi ambíció és erő, hogy valami másban jelenleg száz százalékot nyújtsak, viszont most a pályán húsz-harminc százaléknál többet nem tudnék nyújtani, mindezt iszonyatosan nagy fájdalmakkal.
– A magánéletében is hátráltatja a gerincproblémája?
– Lassan három hete nem edzek, és sajnos nem változott semmi, olyan, mintha nap mint nap ugyanúgy mozognék. Ez egy olyan probléma, ami a napjaimra is kihatással van, de úgy gondolom, az élet más területén fogok tudni dolgozni.
A Sport TV nyilván észrevette, hogy Bence milyen értelmes, jóképű, nagydumás srác, mennyire tájékozott a foci világában, így az interjú után nem sokkal már szakkomentátorként alkalmazta. A derék-probléma is megoldódott, konditerembe járt, ami remek hatással volt a hátára, és elvégzett egy személyi edző tanfolyamot. A megkönnyebbülés időszaka jött el, végre lubickolhatott az életben!
Fotó: Sport TV
A BETEGSÉG
A Nemzeti Sportnak adott interjújában részletesen vallott a betegsége kezdeteiről, ami teljesen váratlanul érte, hiszen pár nappal az első tünetek előtt még 140 kg-ot nyomott fekve súlyzóval.
2015. augusztus: „Néhány héttel ezelőtt megduzzadtak a nyirokcsomóim a nyakamnál. Sohasem éreztem ilyet, eleinte nem is foglalkoztam vele különösebben, gondoltam, majd elmúlik. Úgy, mint egy fogfájás vagy egy gyomorgörcs. De nem múlt el. Sőt egyre jobban zavart, a fejemet alig bírtam mozgatni, így aztán kénytelen voltam orvoshoz menni."
2015. szeptember 2: „A kecskeméti kórházba mentem be kivizsgálásra, ahol azonnal benntartottak. Először valamiféle vírusos fertőzésre gyanakodtak, vért vettek, és a mintát Szegedre, valamint Budapestre is elküldték."
2015. szeptember 7: „Öt nap múlva érkezett meg az eredmény. Furcsa, de így utólag azt mondom, éreztem, hogy nagy baj van. Nekem az orvosok semmit sem mondtak, a szüleimmel viszont közölték a diagnózist. A kórházból kiengedtek, s otthon, a szülői házban ültünk le hárman apuval és anyuval. Emlékszem, hétfő volt. Ezt a hétfőt talán sohasem fogom elfelejteni. Néztem apám és anyám arcát, csendesek voltak, kissé riadtak, és egyszer csak azt mondták nekem: „Fiam, megjött a véreredmény, erősnek kell lenned: leukémiás vagy.” Aztán csend lett, néhány pillanatnyi csend. De én már mondtam is, hogy rendben, jöjjön a kezelés, harcolok, és meggyógyulok. S akkor a szüleim magukhoz öleltek, úgy, mint amikor kisgyerek voltam, aztán nem sokkal később már a kórházban voltam megint, a Szent László Kórház egyik szobáját kaptam meg, az erkélyemről pedig az új Fradi-stadiont látom."
Ezen a napon írhatta naplójába a következő sorokat:
„Amikor tudod, érzed, hogy baj van! Talán korábban még sosem láttad és érezted ezt azokon az embereken, akiket a világon a legjobban szeretsz. Sejtettem, éreztem, de elhessegettem, hogy én, életerős fiatal miért kapok megint újra egy ekkora csapást és próbatételt az élettől? Megtanított küzdeni, valamit újra a nulláról felépíteni. Csak ülök a szobámban és meredten bámulok magam elé, velem, Lázár Bencével történik és csakis Én vagyok, aki legyőzheti. Isten azt várja el Tőlem, hogy folyamatosan küzdjek és harcoljak a céljaimért, álmaimért, magamért, a családomért, az életemért! Megalkuvás, és a okok, miértek kérdezgetése helyett inkább harcolok. Azért szánja nekem ezt, mert tudja, hogy Én megbirkózom vele és GYŐZÖK!" (Forrás: Soha ne add fel LÁZÁR BENCE emlékalapítvány)
2015. szeptember 8: Közösségi oldalán a következőt posztolta a kórházi szobából:
2015. szeptember 21: A médiában ezen a napon szivárgott ki a hír, hogy Bence beteg. Először a Bors számolt be arról, hogy „élete legnagyobb csatáját vívja saját bevallása szerint Lázár Bence, a Sport TV 24 éves szakkommentátora, akit súlyos betegséggel kezelnek a Szent László Kórházban(…) Lázár az utóbbi időben egyre több szerepet kapott a csatornánál, éppen ezért szúrt szemet, hogy két hete teljesen eltűnt a képernyőről. Természetesen kerestük Bencét, ám telefonhívásainkat nem fogadta, és egyelőre a Sport TV-nél sem tudtak felvilágosítással szolgálni az állapotáról. Úgy tudjuk, hogy a játékosnak nagyon súlyos betegsége van.
Az nso még konkrétabb: „A Nemzeti Sport Online úgy tudja, a visszavonulását tavaly bejelentő volt labdarúgó leukémiás."
Lázár Bence ezután a Sport Televízió Harmadik félidő című műsorában jelentkezik, elszántan, optimistán, önmagát nem meghazudtolva.
„Rengeteg üzenetet és telefonhívást kaptam, ami rengeteg erőt ad a harchoz – fogalmazott. – Jól esik, hogy mindenki mellettem áll. Ha név szerint is kiemelhetek valakiket, akkor okvetlenül megemlíteném Dzsudzsák Balázst, Elek Ákost, Szalai Ádámot, a Diósgyőrt, a Videotont, az Újpestet, a Fradit. Még a legnagyobb ellenfelek is mellettem állnak, egyértelmű, hogy meggyógyulok! Egy ideig hiányozni fogok a képernyőről, de tudom, hogy ott a helyem, és rövid időn belül ott is leszek.”
A csatár arra a kérdésre, hogy mit lehet érte tenni, így felelt: „Minden üzenetnek, erőt adó sms-nek, kedves szónak nagyon örülök. Konkrét tárgy vagy tennivaló nincs, nekem már az is hatalmas dolog, hogy ennyien keresnek és biztatnak."
„A legjobban az esik, hogy mindenki tudja, mennyire erős vagyok. Huszonhárom évesen abba kellett hagynom a labdarúgást, ez fizikailag és lelkileg is annyira megerősített, hogy száz százalékban biztos vagyok benne, ezek átsegítenek a nehézségeken. Teljesen gyógyultan térek vissza a munkába és az életbe.”
2015. szeptember 22: A Nemzeti Sportban megjelenik Sinkovics Gábor megrendítő interjúja Lázár Bencével.
„Nem akartam én ebből a betegségből valamiféle szenzációt gerjeszteni, de jobb, ha mindenki megtudja, mi van velem.”
„A leukémia rémisztő szó. Sohasem gondoltam volna, valaha is szoros kapcsolatba kerülök ezzel a kifejezéssel. De most mindent tudni akarok róla, mert le kell győznöm és le is győzöm. Századmásodpercre futott át az agyamon, hogy hiszen még csak huszonnégy éves vagyok, az ember ilyenkor fut, rohan, szeret, nevet, élvezi az életet, kergeti az álmait, nem pedig egy kórházi ágyon ücsörög és várja a kemoterápiát. De ez van. Most ez van. Túl leszek rajta.” – fogalmazott Bence.
„A szervezetem jól reagál a kezelésre. Az úgynevezett Hoelzer-protokoll szerint gyógyítanak, ez egy német kezelési eljárás. Folyamatosan jön, csöpög belém az infúzió. Most majd lesz néhány nap szünet a kezelésben, aztán folytatódik minden, és talán egy hónap múlva, ha a leleteim jók lesznek, hazaengednek néhány napra. Most úgy tűnik, elkerülhetetlen a csontvelő-átültetés, amelyre nagyjából három hónap múlva kerülhet sor. Persze ha addig találnak megfelelő donort. Nem merem elkiabálni, de a gyönyörű, harmincesztendős nővérem talán megfelel majd, bár végleges válasz még nincs erre.”
„Rengeteg tervem, álmom van. Most például a jövő héttől lesz egy saját blogom a futballról, naná, hogy a futballról, és persze beszámolok majd az állapotom változásairól is. És lenne egy kérésem is: most az egyszer nyilatkoztam, beszéltem a betegségemről, arra kérek minden újságírót, szurkolót, hogy ne hívjon, ne keressen a gyógyulásom érdekében” – fordult a válogatott keretébe is behívott csatár mindenkihez.
„Már kezdem megszokni a szobát, a falra már képeket ragasztottam ki, a családomról, barátaimról, nagymamámról (...). Olykor nézem ezeket a fotókat, és azt mondom magamnak: annyian szeretnek, hogy nem hagyhatom el magam. Én is imádom az életet, rengeteg tervem, álmom, vágyam van.”
2015 őszén időnként a Sport TV honlapján blogbejegyzésekkel jelentkezett, illetve fotókkal a közösségi oldalain. A betegség jelei láthatók voltak rajt, de minden képen mosolygott, minden szava erőt sugárzott.
2015. október végén, novemberben egyre többször hazaengedték a kórházból.
2015. november 18: Ő végezte el a kezdőrúgást az Újpest–ZTE meccsen. A félidőben beszélt pár szót a csapattársaival, de a meccs után nem maradhatott velük, vissza kellett mennie a kórházba kezelésre. Ekkoriban egyre több kimenőt kapott a kórházból, amit meccsnézéssel töltött. Egyre jobb volt az állapota, az eredményei bizakodásra adtak okot.
2016. január: Elvégezték rajt a csontvelő-átültetést.
„Úgy tűnt hosszú ideig, hogy Bence meggyógyult, de sajnos a betegség újra és újra jelentkezett, mely kapcsán több, Magyarországon még elsőként kapott kezelést alkalmaztak. Végül egy újabb transzplantáció következett.” (forrás: Soha ne add fel LÁZÁR BENCE emlékalapítvány)
A második átültetésnél Bence édesanyja volt a donor. Az alapítvány a Facebook-oldalán osztotta meg a vér- és csontvelő donor fontosságát, amivel életeket lehet menteni.
„Csupán annyi volt, hogy a transzplantáció előtt 10 nappal egy fehérjeemelő injekciókúrát kellett elkezdenem, mellyel az ér falára kellett kényszeríteni az őssejteket. Az injekciót mindig magamnak adtam be, ez semmilyen fájdalommal nem járt. A kúra végén kis csontfájdalom jelentkezett a megemelkedett fehérvérsejtszám miatt. Az őssejt levétel pedig úgy történt, hogy bal kezemből áramoltatták a vért jobb kezembe egy gépen keresztül, mely kiszedte az őssejteket és összegyűjtötte egy műanyag tasakba. Az összegyűlt sejteket alávetették még különböző eljárásoknak és azt kapta Bence vissza.”
„FANTASZTIKUS ÉRZÉS VOLT, HOGY MÁSODSZOR IS ÉLETET ADHATTAM A FIAMNAK!"
„Az őssejt kinyerése után pihennem kellett egy hétig, semmilyen fizikai munkát nem végezhettem. Azután többször vissza kellett mennem vérvételre, mely során ellenőrizték a vérképem alakulását.
Tehát biztatok mindenkit, hogy jelentkezzen minél hamarabb csontvelő donornak, mert semmihez sem hasonlítható érzés megmenteni egy ember életét!”
Több hónappal az ismételt transzplantáció után a negatív csontvelő vizsgálat ellenére váratlanul szövődmények léptek fel Bencénél.
2018. február 20: Fájdalmas hírt közölt Bence családja, irányított véradásra kértek mindenkit, hogy segítsenek gyermeküknek.
2018. február 22-én szervezete feladta a harcot. Óriásit küzdött, négyszer győzte le a kórt. A Szusza Ferenc Stadionnál százak emlékeztek rá gyertyagyújtással, másnap pedig megtartották a számára szervezett véradást, hogy másokon segíthessenek.
Fotó: nso-galéria
ÖRÖKSÉGE
Lázár Bence nagy álma lett betegsége alatt, hogy amikor majd meggyógyul, létrehoz egy leukémiában szenvedő betegeket támogató alapítványt. A kórházban, a kezelés hónapjai alatt testközelből látta, hogy mekkora szükség van az ebben a betegségben szenvedőknek anyagi segítségre, hogy milyen visszafordíthatatlan módon tör ketté sorsokat ez a kór, és hogy a gyógyulásért folytatott küzdelem micsoda anyagi erőfeszítéseket kíván. Valóra váltania azonban már nem sikerült álmát, azt a családja valósította meg a Soha ne add fel LÁZÁR BENCE Emlékalapítvány létrehozásával. Az alapítvány célja a leukémiában szenvedő emberek segítése, szociális helyzetük javítása. Különösen fontosnak tartja az alapítvány felhívni a figyelmet a véradás fontosságára, valamint ösztönözni az embereket, hogy jelentkezzenek minél többen őssejtdonornak, mert ezzel megmenthetik egy ember életét. Bence másik fontos küldetésének tartotta, hogy a kórháznak segítsen gépek, műszerek beszerzésében, amellyel jobbá és könnyebbé tehetik a betegek életét.
Soha nem adta fel - soha nem felejtjük el!
